L. Ron Hubbard
Vallásos kihatás a társadalomban
(folytatás)

Győzz meg egy embert arról, hogy csak egy állat, hogy a saját méltósága vagy önbecsülése csak tévhitek, hogy nincs „másvilág”, ami felé törekedhetne, nincs magasabb állapot, amit elérhet, és egy rabszolgával találod magad szembe. Tudasd egy emberrel, hogy ő önmaga, egy szellemi lény, hogy rendelkezik a választás hatalmával és megvan a joga arra, hogy nagyobb bölcsességre törekedjen és elindítottad őt egy magasabb úton felfelé.

Persze, a vallás elleni efféle támadások eleve ellentétben állnak az Ember hagyományos, a szellemi beteljesülés és az etikus életmód felé irányuló törekvéseivel.

„Tudasd egy emberrel, hogy ő önmaga, egy szellemi lény, hogy rendelkezik döntési szabadsággal, és megvan a joga arra, hogy nagyobb bölcsességre törekedjen, és máris elindítottad őt egy magasabb úton felfelé.”A gondolkodó emberek ezen a bolygón évezredekig megtartották saját szellemiségüket és a végső bölcsességnek a szellemi megvilágosodást tartották.

A vallást azzal is támadták, hogy „primitív”. A primitív kultúrák túlzásba vitt tanulmányozása arra a hitre vezetheti az embert, hogy a vallás is primitív, mert annyira domináns a primitív kultúrákban, és különben is: a „modern” kultúrák megszabadulhatnak tőle. Az az igazság, hogy a vallás mint civilizáló erő soha máskor nem szükségesebb, mint amikor óriási erők vannak olyan emberek kezében, akiknek különösen a vallásra vonatkozó szociális képességeik nagyon hiányosak.

A múlt nagy vallásos civilizáló erői, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és a többiek, mind hangsúlyozták a „jó” és a „gonosz” megkülönböztetését és a magasabb rendű etikai értékeket.

A templomba járók számának csökkenése az Egyesült Államokban egybeesett a pornográfiának és az általános erkölcstelenségnek az emelkedésével, és a bűnözés növekedésével, ami a rendőrség létszámának növekedését vonta maga után, amelyet nem követett egy tényleges csökkenés az erkölcsi aberráció területén.

Amikor a vallásnak nincs befolyása a társadalomban, vagy megszűnik befolyásosnak lenni, az államra hárul a közerkölcsök, a bűnözés és az intolerancia egész terhe. Ezek után az államnak büntetést és rendőrséget kell használnia. Persze, ettől nem várhatunk sok sikert, hiszen ha az erkölcsösség, az integritás és az önbecsülés nincsenek eleve jelen az egyénnél, akkor nem lehet ráerőltetni azokat. Csak a szellemi tudatosság segítségével és ezen tulajdonságok szellemi értékének megtanításával remélhetünk sikert. Több józan megfontolásnak és több érzelmi motivációnak kell jelen lennie, hogy valaki erkölcsös stb. legyen, mint amennyire ezzel szemben fenyegethet az emberi fegyelmezés.

Amikor egy kultúra a lehető legtávolabbra sodródik a szellemi célok követésétől egészen a materializmusig, azzal kell kezdenünk, hogy megmutatjuk az embereknek, hogy mindannyian szellemi lények, és nem anyagból lévő állatok vagyunk. A saját vallásos természetük felismeréséből az egyének ismét eljuthatnak odáig, hogy tudatában lesznek Isten létének, és sokkal inkább önmagukká válnak.