Elena

Elena önkéntes lelkész, aki nemrég tért vissza az Egyesült Államokba Haitiről, arról mesél, hogy milyen tapasztalatai voltak egy kórház intenzív osztályán.

„Volt egy öreg hölgy, aki annyira sovány volt, hogy minden csontja kilátszott. Valószínűleg már a földrengés előtt sem volt jól, és bár orvosi szempontból nem volt vele semmi baj, az orvos úgy döntött, hogy a kórházban tartja, mert aggódott, hogy meghal, ha elengedné. Feküdt az ágyban, be volt hunyva a szeme, nem evett, és nem reagált semmire. Átkaroltam, és megetettem apró ételfalatkákkal, azt remélve, hogy segíteni fog.

Másnap, amikor bejöttem, az volt az első dolog, amit észrevettem, hogy felült az ágyában, és teljesen ébren volt. Rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott. Elindult a gyógyulás felé vezető úton.

Egyik este, amikor a kórháznál vártunk a buszra, hogy visszavigyen bennünket a táborba, két férfi érkezett motorral, amelyen egy öntudatlan fiút hoztak magukkal. Letették elénk a földre, és azt mondták, »Tegyetek meg érte mindent, amit tudtok«, majd elszáguldottak. Olyan tízévesforma gyerek volt. Alig lélegzett. Elrohantunk orvosért, aki infúzióra tette. A karomban tartottam a fiút, amikor hirtelen kinyitotta a szemét, és széles mosolyra derült – nagyon is életben volt. Még egy áldozat, aki túlélte.”